Kurt Rieder:Mágia és okkultizmus a III.Birodalomban

Descriptio: Kurt Rieder: Mágia és okkultizmus a III.Birodalomban
A napokban a kezembe került egy könyvecske, Kurt Rieder: Mágia és okkultizmus a III. birodalomban című alkotása. Íróként egy bizonyos Géczi Zoltán (Kurt Rieder) jegyzi. Olcsó ponyva, 398 kemény magyar forintért jutottam hozzá.
Nem is vesztegetnék rá túl sok szót, akadozó magyarsággal íródott, felkapott témát boncolgató, rendkívül felületes írásmű. Hitler okkult hite, tibeti kutatóutak, Végzet Lándzsája, antarktiszi náci bázis, nácik és UFÓk, Ahnenerbe, Szent Grál. Amolyan összefoglaló a téma alapjairól. E miatt nem is ragadnék billentyűzetet, hazáig a vonaton elolvastam, ennyi. Azonban a könyv egyik legrövidebb fejezete az, amitől az agyam ledobta a gépszíjat:
„Kartothekia: Heinrich Himmler titkos boszorkányszervezete”

Nocsak, valahonnan ismerős ez a név? Motoszkált bennem egy sanda gyanú már a címet olvasva is, de csak az összesen három oldalnyi hosszúságú fejezet közepe táján csaptam a homlokomra a dermesztő felismeréstől. Mit is tudunk meg erről a felettébb titokzatos szervezetről:
„Az Ahnenerbe kötelékén belül bújtatott, államvédelmi célt szolgáló anyagi forrásokból finanszírozott titkos társaság”

A Kartothekiának szép eredményei is voltak:
„A mítosz arról számol be, hogy Dieter Scheel vezetése alatt formálódó társaság 1939 -ben sikeres rítust valósított meg, amelyen feltámasztottak egy 17. században élt varázslót, Jürgen Tesst…”
Ejha! Akkor az ismeretterjesztő filmekben miért mindig csak a sugárhajtású repülőkről beszélnek? Ez legalább tízszer akkora eredmény, ráadásul azóta sem sikerült még csak megközelíteni sem!

Lássuk mit értek még el ezek a tehetséges ősgermán varázslók!
„… a csoport 1944 tavaszán ért el először komoly eredményt, amikor rábukkantak a Nekronomikon egy gótikus változatára…”
Ejha! A Nekronomikon! Ez aztán a ritka felfedezés!

No, hát akkor tényleg nagy eredményeket értek el, biztosan máig él örökségük! Sajnos nem ez a helyzet, a Kartothekia belebukott legutolsó, legnagyobb szabású varázslatába.
„A titkos szervezet hét tagja huszonhárom fő kisegítő személyzet támogatásával Naudabaum kastélyában megkísérelte életre hívni az Azathoth nevű démont…”
Érdekes, ahhoz képest, hogy ez a szervezet ennyire titokban működött és ilyen tragikus véget ért, egészen pontos értesülések maradtak meg, még a megidézni vágyott démon nevét is ismerjük.

Tehát összefoglalnám: A szerző történelmi tényként kezeli egy szervezet létezését, amelyet a Call of Cthulhu szerepjáték Delta Green kiegészítőjének írói találtak ki, 1997-ben. Magában a könyvben is utalnak rá, hogy a Karotechiát (!) csak kitalálták. („It is with the creation of Karotechia that we diverge from historical facts.” Delta Green, 98. oldal) Egy magát valódi történelmi munkának beállítani akaró könyv ennek ellenére teljes lelki nyugalommal úgy ír róla, mintha valóban létezett volna. Legalábbis a könyvön semmilyen jelzést sem találtam, ami arra utalna, hogy kitalált, nem pedig tényeken alapuló munkáról lenne szó. A leírásban olyasmiket állít, amely azért elég nehezen hihető (sikeresen feltámasztott évszázados holttest), amin azért már meg kellett volna hogy akadjon az író szeme. Ezek után szerepel benne a Nekronomikon (Necronomicon) és Azathoth neve is, akik az utóbbi években hihetetlenül felkapott H.P. Lovecraft védjegyei és akinek könyvei több kiadásban is folyamatosan kaphatóak könyvesboltokban, magyar nyelven. Ha az író bármelyik kulcsszónak utánanézett volna, azonnal rájöhetett volna, hogy valami hiba lehet a forrás körül. E helyett vakon átvett egy valószínűleg ismertetőnek szánt, zanzásított Karotechia-történetet. Ráadásul még a szervezet nevét sem sikerült helyesen leírnia.

Egy gyors keresés máris két érdekes hivatkozást hozott elő:

Itt egy hosszabb angol nyelvű összefoglaló is található a Karotechiáról, amelynek mintha a könyv hasonló című fejezete kicsit átszabott fordítása lenne, de a hozzászólók itt mégis már tényként kezelik a szervezet létét, ahogy emitt egy másik hozzászóló is ugyanebbe a tévedésbe esik.

Nyilván olvasták a könyvet és elhitték. Arra számtalan példát láthatunk, hogy történelmi eseményekből, mondákból, pletykákból szerepjátékot írnak, ám nekem ez az első leletem, amikor egy szerepjáték válik a városi legendák, mondák részévé. Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek.
Tanulságot sajnos nem nagyon tudnék levonni. Végszóként a mester (Kurt Rieder) Hitler titkos expedíciói című könyvének zárómondatát idézném csak:
„Olybá tűnik, az emberi butaság éppúgy határok nélkül való, miként a világűr maga, melyet Vlagyimir Terziski szerint árjákkal kívántak benépesíteni a náci okkultista körök tudósai.”